Letarolta a világot a moldáv fiúcsapat, aztán úgy, ahogy volt, kámforrá váltak

Letarolta a világot a moldáv fiúcsapat, aztán úgy, ahogy volt, kámforrá váltak

Ma már szinte nem is emlékszünk arra, hogy mi történt 2004-ben, pedig jobban belegondolva több olyan eseményt is köszönhetünk ennek az évnek, amelyek mérföldköveket jelentettek az életünkben és a popkultúrában egyaránt:

  • a görög válogatott megnyerte a labdarúgó Eb-t,
  • Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz,
  • egy kollégiumi szobában bizonyos Mark Zuckerberg létrehozott egy közösségi hálót a Harvard hallgatóinak, melyből később kinőtte magát a Facebook,
  • de ami még ennél is fontosabb: 2004 nyarától kezdve egy rövid ideig az egész világon, minden valamire való buliban román halandzsát lehetett hallani.

Ebben az évben történt, hogy az ismeretlenség teljes homályából egy moldovai fiúcsapat, az O-Zone letarolta nemcsak a slágerlistákat, hanem az egész világot is – ráadásul mindezt úgy, hogy végig az anyanyelvükön énekeltek. Soha nem tudtuk meg, hogy hívják a tagokat, van-e más daluk a Dragostea Din Tei-en kívül, esetleg sikerült-e valahogy profitálniuk a világhírnévből, de ez lényegében nem is érdekelt soha senkit.

Azt pedig végképp nem gondolnánk, hogy mindhárman mai napig aktív tagjai a zeneiparnak.

Diszkózon

Függetlenül attól, hogy milyen érzelmeket táplál iránta, egy bizonyos kor felett a Dragostea Din Tei-re mindenki emlékszik, ezzel együtt a repülőgépen mulatozó három srác is beleégett mindenki retinájába. Ők Dan Bălan, Arsenie Toderas és Radu Sirbu, ők alkották az O-Zone-t a legnagyobb sikerek idején. Közülük egyedül Bălan volt jelen a kezdetektől fogva, ő alapította az együttest egy Petru Jelihovschi nevű barátjával együtt 1998-ban Kisinyovban. A bemutatkozó album után nem sokkal Jelihovschi kiszállt a bandából, így Bălan castingot hirdetett, hogy új tagokat találjon maga mellé, így jött a képbe Toderas. Vele kiegészülve egy ideig duóként működött a formáció, hogy aztán Sirbu is bekönyörögje magát a bandába, ezzel 2002-re öszeállt a végleges formáció.

Ekkor tették át a székhelyüket Kisinyovból Bukarestbe, és még 2002-ben elkezdték felvenni a sokatmondó DiscO-Zone című albumukat, melyen a már említett Dragostea Din Tei is szerepelt.

A dal egyébként Romániában elég hamar lefutott, egy kevéssé ismert olasz zenekarnak köszönhetően viszont megmenekült a feledés homályától.

A Haiducii nevű formáció fogta, és egy az egyben lenyúlta a számot, még csak engedélyt sem kértek az alkotóktól, hogy feldolgozhassák azt. Ez akkoriban nem számított illegálisnak, így az O-Zone sem tudott fellépni velük szemben. Az olasz változat nagy siker lett, de a történelem számára fontosabb, hogy ráirányította a figyelmet az eredeti dalra is, innen pedig nem volt megállás. A mai napig nincs rá magyarázat, hogy lett ekkora gigasláger a valóban füllbemászó, de egyébként semmi forradalmit nem tartalmazó dalból, aminek a szövegét nem hogy érteni, még énekelni sem lehetett. A Dragostea Din Te 2004-ben egy tucat európai országban vezette a slágerlistákat, még az Egyesült Királyságban is sikerült bejönnie a TOP 10-be, a Billboard Hot 100 ellenben végül nem jött össze.

Román talkshow, Eurovízió, Rihanna

Azóta a bandáról olyannyira megfeledkezett a világ, hogy az egyik legnépszerűbb velük kapcsolatos Google-keresés az „O-Zone members dead”. Persze szó sincs róla, hogy bármelyik tag meghalt volna (ellenben az alapítás után távozó Petru Jelihovschi valóban elhunyt 2012-ben), de ez a példa is jól érzékelteti, hogy ma már olyan, mintha nem is létezett volna soha O-Zone.

Jó kérdés, mire lehetett volna képes a zenekar hosszú távon, és ki tudtak-e volna törni az egyszámos előadók skatulyájából.

Ez soha nem derült ki, mivel alig egy évvel a siker után a zeneka feloszlott. A tagok persze nem távolodtak el a zeneipartól, még ha a korábbi sikereket nem is sikerült megközelíteniük. A szakítást egyöntetűen személyes okokkal magyarázták, ami magyarul annyit tesz, hogy a hírnevet meglovagolva a tagok szerettek volna hasonlóan sikeres szólókarriert is építeni. A végeredmény elég felemásra sikerült.

A legkisebb rivaldafény az utolsóként csatlakozó Sirbunak jutott, rá talán már hazájában sem emlékeznek. RadU néven kezdett szólókarrierbe, több román DJ-vel dolgozott együtt. 2008-ban egy MR.& MS. nevű új projektbe fogott bele, ami talán a legemlékezetesebb vele kapcsolatban. Az igazi kuriózumot persze nem ő, és partnere zenéje jelentette, hanem hogy nagyon hosszú ideig sikerült titokban tartaniuk, hogy a duó női tagja valójában Sirbu felesége. Minderre egy román talkshowban derült fény. A pár azóta is együtt van, bár már nem zenélnek együtt, és Sirbu is inkább hátrébb lépett egyet, és ma már producerként dolgozik. Itt a legkomolyabb sikere egy 2014-es dalban való közreműködés, amelyet az orosz dance-pop előadó, Liza Fox adott elő, és amellyel 2015-ben felkerült az iTunes HOT 100 heti listájára.

Sirbu Romániában maradt, és egyébként is kelet felé kacsintgatott, vele ellentétben két korábbi társa kezdetben a nyugatot akarta meghódítani. Arsenie Toderas Németországba költözött és Arsenium néven kezdett szólókarrierbe. A tagok közül az ő pályája kezdett a leggyorsabb ütemben felfelé ívelni, de az igazi áttörés nála is elmaradt. 2005-ben a Love Me, Love Me című dal volt az önálló karrier első állomása, és némileg sikerült is vele felpiszkálnia az európai listákat. A dal a Germany Top 100 harmincharmadik, és a France Single Top 100 harminchatodik helyéig kúszott fel, és már csak azért is megérte elkészíteni, mert így valamiféle képet kaphatunk arról, milyen lehetett az, amikor a Központi Bizottság ülése után elszabadult a buli.

Egy évvel később az Eurovízión próbálta kamatoztatni a hírnevét, de a duettben előadott Loca című dal csak a csalódást keltő huszadik helyre volt elég – ebben az évben egyébként Magyarország nem képviseltette magát a dalversenyen. Igaz akkor még nem a „meleglobbi” és a multikulturalizmus volt az oka a távolmaradásnak, a szűkszavű kommunikáció szerint anyagi okok miatt hiúsult meg a részvétel.

A moldáv énekest nem törte meg az eurovíziós bukás, egyre-másra jött elő az újabb dalokkal, melyek közül a 2008-as Rumadai volt a legnagyobb siker. Ezzel egy ideig sikerült vezetnie a német slágerlistákat, Ausztriában is bekúszott a legjobbak közé, és részben még Magyarországot is sikerült meghódítania vele. Ezt követően nála is elmaradtak a hangzatos sikerek. Hiába az ipari mennyiségű szóló produkció, nemhogy Amerikát, Európát sem sikerült bevennie. Talán azért, hogy tiszta lappal indítson: tizenöt évvel a világsiker után tavaly egy teljesen új projektbe kezdett, Atikapatum néven, és ma már az EDM-iparban próbál érvényesülni. Hogy milyen eredményekkel, az még a jövő zenéje.

A legnagyobb eredményt Dan Bălan érte el. Az O-Zone alapításában is részt vállaló zenész az együttes feloszlása után Los Angelesbe ment azzal a céllal, hogy felvegye szólóalbumát és olyan kapcsolati hálót építsen, ami akár karrierje egészét meghatározhatja a későbbiekben. Ennek ellenére már 2007-ben visszatért Romániába, és még ugyanebben az évben egy bizarr szólóprojetbe kezdett, ami szerint a humorra és az iróniára épült. Bemutatkozó albumán szereplő Mm Ma Ma című száma egy sor európai slágerlistán követelt helyet magának, köztük Németországban, Ausztriában és természetesen Romániában.

Mégsem ez volt az igazán nagy dobás, hanem az, hogy neki köszönhetően így, vagy úgy, de az O-Zone meghódította az Egyesült Államokat is.

Társzerzőként ugyanis Bălan közreműködött Rihanna és T.I. Live Yor Life című koprodukciójában. Ha ezt az információt nem tudnánk, akkor is egyértelmű lenne, hogy a dalnak valamilyen köze van a néhai O-Zone-hoz, az ikonikus bevezető sorokat egy az egyben átemelték a Dragostea Din Tei-ből.

Ezután Bălan maga mögött hagyta a vicceskedő imidzset és szólókarrierje európai viszonylatban egy ideig valóban sikeresnek számított. 2010-ben jött ki a Chicka Bomb című, egyik korábbi munkásságára sem hasonlító house-pop dal, ami az európai slágerlistákon is jól szerepelt, és műfaj tekintetében mai napig tartó pályára állította a karrierjét. Azóta is szállítja a hasonló alkotásokat, de ezeket ma már az orosz zenei gyűjtéseken kívül kevés helyen értékelik.

Legutóbbi említésre méltó adat vele kapcsolatban, hogy 2019 óta az ukrán The Voice zsűrijének tagja.

Egyéni karrier tekintetében egyik tag sem tudta megközelíteni a korábbi sikereket, és az O-Zone árnyékából sem tudtak kilépni soha. Ez talán annyira nem is állt érdekükben, amit az is jelez, hogy a feloszlás óta már két ízben is újra összeálltak. Először 2017-ben, mikor Bukarestben és Kisinyovban is koncertet adtak a ma már családos korba cseperedő egykori rajongóknak, míg tavaly év végén szintén a román fővárosban egy szilveszteri bulin álltak össze egy rövid haknira.

Természetesen mindegyik helyszínen teltház és sikítozó rajongók hada várta a három énekest. Hiába volt nagyon régen, és hiába volt kissé megmagyarázhatatlan a jelenség, a moldáv fiúcsapat dicsősége úgy néz ki, most már örökre velünk marad.

Végezetül pedig meg kell jegyezni, hogy bár Amerikában sem csapatban, sem szólóban nem jött össze az áttörés, nem igaz az, hogy a hírnév csak Európára koncentrálódott volna. Olyannyira nem, hogy egy japán kiadó 2005-ben megvette a DiscO-Zone jogait, nem sokkal később pedig kiadták japánul az egész albumot, amiből egy év alatt több mint 800 ezret adtak el. Zárjuk ezt a cikket egy ilyen dallal:

Forrás: 24.hu